28 hetes terhesen egyedül a két gyermekemmel, kifulladtam... 

Ülök a kanapén, a lányok közben az összes fellelhető ágyneműt egymásra halmozzák épp. Örülnek, hogy végre nincs kontroll, szabad a ház és Anya nem haragszik semmiért.
Örülök, hogy belenőttünk abba a korba, amikor már végre eljátszanak együtt és gyakorlatilag nem kellek hozzá. Eldöntöttem, hogy csak akkor kelek fel most, ha valakinek orrot vagy popsit kell törölni. Pocak már óriási, most egy hét alatt híztam egy kilót. Mindenem fáj, pedig az iker terhességet anno úgy hordtam ki, hogy meg sem kottyant ehhez képest.
A Lányok türelmesek és édesek, hogy míg fekszem, minden feltétlen sürgős alkalommal (húsz percenként zsebkendőért vagy vécépapírért gurulok) megkérdezik, hogy fáj-e még a pocim és hogy fáradt vagyok-e még. Persze, hogy nem vagyok fáradt. :)

Csak végignézek rajtuk és mosolygok, milyen gyönyörűek, okosak, önállóak. Mit bánom én, hogy feje tetején a lakás! Végül is én akartam válni, megoldom...